Gazdijaim szerint csodák pedig vannak. Képzeljétek mire hazaértünk a doktor nénitől, a dudorok a torkomban mandarinnyiról diónyira összementek, alig egy óra elteltével. Én ugyan tul sok jó változást nem éreztem, mert nagyon bamba voltam, de a Gazdik arca megváltozott. Egész nap mosolyogtak és ha lehet még több szeretgetést kaptam.
Másnapra eltüntek a csomók a nyakamból, a hasamról és mindenhonnan. Egy két napig olyan furán éreztem magam, de utána napról napra jobban lettem. Elmult a torkomból az az állandó nyomás és már nagyon jókat tudok ujra a pocakomon aludni.
Végre ujra a régi Tuffi vagyok, naponta legalább egyszer felbosszantom Peti kutyát. Tegnap gondoszkodtam vele, mert hiába ugráltam előtte, nem jött velem játszani. Na jó, akkor előveszem a jól bevált régi módszert. Nemes egyszerüséggel elkaptam a farkát és kicibáltam a kertbe. Hu ilyenkor nagyon mérges rám és megpróbál rendre tanitani, de én sokkal jobban tudok futni. A kedvencem, mikor annyira felbosszantom, hogy én elbujok a hintaágy alatt, ő pedig egymagában nyargal tovább az udvaron, csak ugy lobog a füle. Gazdik ezen nagyon nagyokat szoktak nevetni, én pedig azt hiszem ujra boldog kutyalány vagyok.
A gyógyszereimet Gazdik folyamatosan csökkentik, a steroidot , amitől mindig szomjas vagyok már csak naponta egyszer dugják el valami finom falatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése