Beteg lettem

Tuffi vagyok a francia bulldoglány és azt mondják beteg vagyok...

amugy még sok dolgot hallok, amiket általában nem értek, de nagyon okosan tudok figyelni, mintha érteném és azt is mondják ilyenkor kulonosen cuki vagyok. 7 éve élek az én családommal egy nagyon klassz helyen, kutyaanyukámmal, akit hivatalosan Manci, de mindig azt mondják neki Malac, nemtom ez mit jelent. KutyaApum, tisztesseges nevén Peter kutya aki máltai selyem, vagy valami ilyesmi, /de mindig csak azt mondják neki Petyu/ , állitólag nem is az igazi apukám, de sztem ez nem igaz, mert mióta az eszemet tudom ő itt van velem és apai gondossággal szeretget engem. Na jó , "az eszemet tudom" lehet furán hangzik, mert olyanokat is szoktak mondani, hogy nekem olyanom nincs is. Ha mesélni akarnék az elmult 7 évről röviden…. azt hiszem szerencsés kutyagyerekkent születtem itt ezen a szép helyen , ahol azóta is élek.



Sok fontos feladatom van. Rendkivül jól tudok pld. házat őrizni, állitólag nalam csak Malac anyum tud szebben énekelni, amikor jönnek haza a gazdik és kiabálok mert olyan lassan érnek be. Ilyenkor mindig viszek nekik ajándékot, leginkább egy papucsot, de ha hirtelen nem találok, bármilyen cipő megteszi. Amikor reggel GazdiAnyum olyanokat mond, hogy már megint melyik k..va kutya vitte el valahová a cipőm párját, az például sosem nekem szól, mert én mindig a kezükbe adom ha véletlenül a számba kerülne egy papucs. Általában nagyon jó kutyalány vagyok, kivéve, ha valami büdös , szurós állat tolakodna be az én kertembe. Huuu azokra nagyon haragszom. Ha megérzem a szagukat, akkor rossz kutyalány leszek. Valahogy hiába kiabálnak velem, biztos elromlik a fülem , de csak cibálom azt a tüskés valamit, addig amig erőszakkal elveszik tőlem. Azért volt már olyan , hogy nem adtam oda nekik addig , amig az a tüskés mozgott. Anyukám olyan mérges volt rám, hogy még majdnem ki is kaptam. Az nem tudom mit jelent, de biztos nem jót. Csupa piros vér voltam és fél órát engedték a fejemre a vizet, hogy megtisztitsanak. Fuuu nagyon utáltam és nem értem, hogy ők nem értik, hogy ez egy büdös betolakodó, és én jól megvédtem tőle őket. Szoval röviden, azt hiszem boldog kutya vagyok , vagy voltam….. Ezen a nyáron valami,- amit nem nagyon értek-, történt nálunk, vagy velem. Fekudtem anyukám ölében a hintaagyban, amikor észrevett egy nagy dudort a torkomnál. Nekem ugyan ez nem jelent semmit, de ő biztos tud valamit, amit én nem, mert nagyon szomoru lett és olyan furán vizes volt a szeme. … es itt felfordult az én nyugodt életem. Másnap, kaptam egy rózsaszin ruhat, és beraktak engem egy nagy dobozba, amivel Apukám dolgozik, és elindultunk… Nagyon izgatott voltam, mert nem ismerem ezt a zugó, hangosa valamit, amit autónak hivnak. Sokáig mentunk Kisgazdimmal meg emberApummmal. Azt hiszem reszkettem, vagy mi… mert még sosem láttam ilyet. Annyi uj dolgot láttam, hogy azt sem tudtam merre nézzek, ugráltam az autóban össze-vissza, nagyon izgatott voltam. Azt mondja Anyum, ez azért van mert engem nem engedtek ki eddig az én zárt biztonságos világomból. Antiszociális is vagyok szerintük, meg az agyam lágya se nőtt be, szóval fogalmam sincs ezek mit jelentenek, de ha ők mondják….

Szóval megérkeztünk egy szép nagy kertes házba, ahol annyi szag csapta meg az orromat hirtelen, hogy még reszketni is elfelejtettem. Kutyák sétálgattak az udvaron, meg cicát is láttam. De lehet nekik meg a szemük nem jó , mert egyáltalán nem foglalkoztak velem. Bementünk a házba, na itt aztán nagyon büdös volt, furcsa ismeretlen szagokat éreztem. nem tetszett. Kicsit várakoztunk, majd kijött Tamás doktor bácsi -gondolom igy hivják, mert Kisgazdim igy szólitotta. Nagyon tetszett nekem ez a bácsi, kedvesen megsimogatott, és azt mondta nekem hogy egy tündéri Nyuszilány vagyok és egyfolytában mosolygott. Azután nagyon alaposan megtapogatott engem, ami igazándiból jól esett, és utána már nem mosolygott rám. Sőt az arca szomoru lett. Volt még ott egy nagyon kedves néni is aki szintén megtapogatott , és ő is nagyon szomoru arcot vágott. Aztán bár én nem értem ez mit jelent, de azt mondták a gazdijaimnak, hogy sajnos ezek a dudorok, szerintünk nem jelentenek jót. Ráadásul ő talált még máshol is rajtam dudorokat, amit a gazdijaim nem is vettek észre. Erre a gazdiék is ugyanolyan szomoruak lettek, Kisgazdim szemében szerintem még könnyeket is láttam. Vajon én csináltam valamit roszzul, hogy mindenki elszomorodott?... pedig nektek elárulom hiába féltem, olyan nagyon, mégis jól viselkedtem, engedtem hogy megnézegessenek, még puszit is adtam nekik… Doktor Bácsi azt mondta, sajnos ez valami nagyon rossz dolognak tűnik, de hogy pontosan megtudják, vissza kell jönnünk és leveszik a véremet , meg még meg is szurnak engem. Olyan dolgokról is beszélgettek, hogy még az is lehet, hogy sok sok más dolgot is meg kell nálam nézni, de erről majd akkor beszélgetnek, ha megjönnek a leleteim. Utána végre eljöttünk onnan, ennek nagyon örültem és hazafelé már nem ugráltam az autóban, és nem is taposgáltam meg Kisgazdim pocakják. Amikor hazaértünk már messziről hallottam, hogy Manci mamim nagyon hangosan kiabál, biztos érezte, hogy jövök. Gyorsan beszaladtam az előszobába, felkaptam egy papucsot és én is örültem a gazdiknak, hogy jönnek be a kapunk. Kisgazdim azt mondta, tuti nem vagyok százas, ez már megint nem tudom mit jelent, de akkor már ezt is tudom. Vagyis akkor hányas vagyok?