Alapvetően jól vagyok, leszámitva, hogy , foltokban kihullott a szőröm,bár Gazdik szerint igy is gyönyörű vagyok.
Ami kicsit aggasztja a kétlábuakat, hogy nagyon nem jó az étvágyam és rengeteg vizet iszom.
Voltunk ujra kemón, ahol egy másik doktor néni is megvizsgált, mert csunya sebes lett a pofim a ráncaimban. Allergia, na meg némi gombás fertőzés, nehogymá' jól érezzem magam. Kaptam csodakendőt, amivel naponta áttörlik a pofimat... na ezt nagyon utálom. Mikor meglátom Kisgazdim kezében, már dobom is hanyatt magam, hogy lássák jó voltam és hátha megúszom..... persze nem értik és csak törölgetnek azzal a büdös gyógyszeres izével.
Ráadásul azok a cseppek, amiket próbálnak belecsempészni jobbnál jobb falatokba, hát attól még a szőr is feláll a hátamon. Nem is eszem meg, vagy ha igen legtöbbször ki is hányom.
Képzeljétek rámadták a "Darázsruhát", amit Gazdim kötött, még régen az anyukámnak. Szerintük jó meleg, meg csinos is, szerintem meg bohócot csinálnak belőlem
Amugy szerintem csodabogár vagyok. Azért gondolom ezt, mert doktor néni mindig kissé kétkedve fogad, mintha nem is akarná elhinni, hogy ilyen jól vagyok. Az utolsó kemó , na az nagyon unalmas volt. Nem a szokásos zugó gép adagolta nekem a gyógyszert, hanem lassan csöpögött valami tasakból. Én igazán kulturált kutyalányként viselkedem, mert ugye volt gyerekszobám, na de ez a cső, ami a lábimba volt kötve, folyton megtört, pedig szinte meg sem mozdultam. A végén már Gazdianyum szólt, hogy csináljanak valamit, mert olyan lassu, hogy itt fogunk aludni. Akkor végre állitottak rajta és közel két óra után haza indulhattunk.
Érdekes volt, mert Kisgazdim nem tudott velünk jönni és hogy nehogy Gazdianyu ölébe másszak vezetés közben, kikötötték a pórázomat. Értitek! Engem kikötöttek! Legalább öt percig vérig is voltam sértődve
BHamarosan újra jelentkezem, Pajtik vigyázzatok magatokra és örüljetek minden napnak, amit egészségben tölthettek el. Boldog Új Évet
