Végre valami elindul....

Pajtikáim jó hírem van:)
Gazdijaim szerint csodák pedig vannak. Képzeljétek mire hazaértünk a doktor nénitől, a dudorok a torkomban mandarinnyiról diónyira összementek, alig egy óra elteltével. Én ugyan tul sok jó változást nem éreztem, mert nagyon bamba voltam, de a Gazdik arca megváltozott. Egész nap mosolyogtak és ha lehet még több szeretgetést kaptam.
Másnapra eltüntek a csomók a nyakamból, a hasamról és mindenhonnan. Egy két napig olyan furán éreztem magam, de utána napról napra jobban lettem. Elmult a torkomból az az állandó nyomás és már nagyon jókat tudok ujra a pocakomon aludni.
Végre ujra a régi Tuffi vagyok, naponta legalább egyszer felbosszantom Peti kutyát. Tegnap gondoszkodtam vele, mert hiába ugráltam előtte, nem jött velem játszani. Na jó, akkor előveszem a jól bevált régi módszert. Nemes egyszerüséggel elkaptam a farkát és kicibáltam a kertbe. Hu ilyenkor nagyon mérges rám és megpróbál rendre tanitani, de én sokkal jobban tudok futni. A kedvencem, mikor annyira felbosszantom, hogy én elbujok a hintaágy alatt, ő pedig egymagában nyargal tovább az udvaron, csak ugy lobog a füle. Gazdik ezen nagyon nagyokat szoktak nevetni, én pedig azt hiszem ujra boldog kutyalány vagyok.
A gyógyszereimet Gazdik folyamatosan csökkentik, a steroidot , amitől mindig szomjas vagyok már csak naponta egyszer dugják el valami finom falatban.

Rossz hír

Fázom... mindig fázom és ilyenkor annyira reszketek, hogy kocog a fogam. Gazdik egész nap bugyolálnak mindenféle puha takaróba, sőt Kisgazdim még ruhát is kötött nekem.

Eljött a nap, hogy ujra elindultunk a doktor nénihez. Lassan kezdem megszokni az utazást, már nem rohangálok az autóban, csak bámulok bambán ki a fejemből, ahogy Gazdik mondják.
Már messziről éreztem a szúrós szagot, ami a rendelőből jön ki. A néni a pultnál már megismer engem és a nevemben szólít. Sokat vártunk most a doktor nénire.
Elég sok nagy kutya várt velünk, de volt köztük egy öreg német juhász, aki nagyon nem tetszett nekem. Olyan csunyán nézett mindenkire, hogy nem is ment senki a közelébe. Egy kedves goldi fiu kicsit közelebb ment hozzá , erre az undok öreg nagyon csúnyán ráförmedt és még majdnem meg is harapta.Micsoda neveletlen alak, és még én lennék antiszoci, ahogy a Gazdik mondják? én mindenesetre rá se néztem ezek után...

Végre bejutottunk a rendelőbe. Gazdim elmondta a doktor néninek, hogy sajnos rosszabbodott az állapotom. A rossz kedvem, meg a sok reszketés és a hatalmas csomók a nyakamon, napról napra nőnek.
Doktor néni megvizsgált alaposan és csak nógatta a fejét, majd mondott valamit, amitől éreztem, hogy a Gazdik most igazán megrémültek. Azt mondta, ha nem csinálunk azonnal valamit, ez a gyönyörű kicsi kutya , nagyon rövid időn belül elmegy tőlünk. /biztos nem rólam volt szó, én sose menné el az imádott családomtól/. Sajnos az én testem nem reagált arra a mérges gyógyszerre, amit egy hónapig szedtem és borzasztó agressziven támad engem ez a rák nevü betegség.

Doktor néni azt mondta, gondoljuk át, hogy megkerülve a megszokott rendet, azonnnal kapok egy óriási adag kemotherápiát, vagy...... én nem tudom mire gondolt itt, de a gazdik biztos értették, mert azt mondták, ezen nincs mit gondolkozni, csináljuk....
Ujra megszurták a lábimat , megint meg kellett nézni a véremet. Hu most ez fájt nekem,mert vénába, vagy hogy is mondták kellett kapnom. Képzeljétek benne hagyták a lábimba a tűt és mondták hogy várjunk. Én meg azt hittem végre megyünk, de csak egy picit kimentünk sétálni, majd ujra ücsörögtünk a váróban.
Már nagyon untam ezt az egészet , mikor végre behivtak minket. Feltettek egy asztalra, amin finom puha takaró volt. Majd összekötötték a lábamban lévő tűt egy fura géppel, ami 45 percen keresztül lassan csepegtette a lábimba a gyógyszert. Ez szerencsére már picit sem fájt és mivel már nagyon fáradt voltam, lefeküdtem és gyorsan el is aludtam.

Doktor néni azt mondta, nagyon bizik abban hogy erre a kezelésre jól fogok reagálni........és végre elindultunk haza.

Gyengülök

Nincs jó kedvem mostanság, valahogy olyan morcos lettem. Mindig szomjas vagyok ezért rengeteget iszom. Gazdik szerint
legalább 3 litert egy nap. Nincs kedvem bohóckodni Petivel.
Anyukám napont többször végigsimizi a nyakamat és egyre aggodalmasabb arcot vág. Hallottam a multkor, azt mondta: "ez napról napra sokkal nagyobb lesz".
Szerintem a dudorokra gondolhat a nyakamon.
Nem szeretem , ha ilyen szomorú arcot vág, és félek rossz voltam. Igaz hogy nem érzem magam jól. Ha a hasamon fekszem valami nyomja a torkomat, ezért inkább elbujok.
Azért még mindig akkor érzem magam a legjobban, ha Manci anyumhoz bujhatok. Ő igazi nagyon jó Mami, Gazdik szerint"fát lehet vágni a hátán"
Na ezek az emberek milyen butaságokat beszélnek, félek is amikor előveszik a baltát, csak nem fognak igazi fát vágni az én Mamim hátán......

Valami jó is történik azért velem. Mindig nagyon szerettem a Gazdik ölében ücsörögni, vagy a lábukra feküdni. Ilyenkor nevetve azt szokták mondani, levakarhatatlan vagyok.
De azért ők megpróbálják, folyamatosan vakargatják a buksimat, vagy a pocakomat. Azért régen gyakran azt mondták, hogy oké , elég volt, mostmár tényleg mássz le rólam.
Mostanában sosem mondják, sőt ha nincs jó kedvem és inkább elbujok valahova, mindig gyorsan megkeresnek és az ölükbe vesznek.
Valahogy megváltoztak, nagyon sok falatot kapok nap közben, jó tudom, belecsempészk a gyógyszert, de én nem bánom. Alig várom, hogy elmuljon ez a nem tudom mi, ami velem van... és újra legyen kedvem játszani.

Azt hallottam, hamarosan megint visznek engem orvoshoz. Ők nagyon várják, már, azt mondják , ha ez igy folytatódik, nagy baj lesz.....
Vajon mire gondolnak? kezdek félni , igyekszem sokat bohóckodni, nehogy azt gondoják, tényleg rossz vagyok és jön az a "nagy baj"

Életképek

Na jó kezd nagyon depressziv lenni az én oldalam, ezért néhány csodaszép dolgot megosztok veletek.
Mint mondottam az elején boldog kutyalány vagyok. Csupa szeretet és boldogság az én életem. Ahogy az elején mondtam, szerencsés vagyok , nagyon jó helyre születtem 10 testvéremmel egyetemben.

mutatnék is nektek néhány pillanatot az életemből:

A "Nagy " vizsgálat

és..... ujra Doktor néni. Képzeljétek tudja a nevemet. Nagyon kedves néni, mindig megdögönyöz engem. Aztán erről a napról nem nagyon tudok mesélni, mert nemes egyszerüséggel nem nagyon emlékszem. Már megint megszurták a lábim, de nem fájt. Aztán csak olyan furán kezdtem magam érezni, nem mondhatnám, hogy aludtam, inkább olyan fura volt, hallottam hogy jönnek , mennek körülöttem, meg szurkáltak sok sok helyen, de nem fájt és mozogni sem tudtam. Gazdim szerint ki voltam ütve. Amikor kitisztult a fejem, Kisgazdim ölében feküdtem és gyorsan el is akartam indulni, de elterültem , mint egy béka és kinevettek engem...
Doktor Néni azt mondta megszurtak néhány fontos szervemet, de szerencsére nem találtak egyikben sem rossz csomót, néhány van még bennem elszórva, de a fontos szerveim "tiszták"
Kaptam valami nagyon mérges gyógyszert, amit egy hónapig kell szednem, de Doktor néni többször elmondta, hogy nagyon kell vigyázzni vele, nem szabad hozzáérni szabad kézzel, csak kesztűvel. Na szép, én meg ezt fogom enni.... értitek Ti ezt? én nem....

Amugy nem akarom a Gazdikat megijeszteni, de olyan furán kezdem magamat érezni. Nem tudom elmondani, de valahogy nincs kedvem játszani, rosszalkodni. A torkomban érzem, hogy valami nincs rendben, mindig mikor eszem, olyan rossz érzes. Sokszor inkább nem is eszem, na jó a Gazdik kedvéért néha eszem, pedig nem esik ám jól.
Lehet tényleg beteg vagyok?

A therapia

.... és ujra rózsaszín ruha, majd indulás.
Most anyukám autójával mentünk Budapestre, de Kisgazdim szerencsére most is jött velünk. Na hát itt aztán volt látnivaló, azt sem tudtam melyik ablakhoz ugorjak. Rengeteg autót láttam, hatalmas nagy büdös, hangos kamionokat is. Na ezekre azért viszonylag komolyan rámorogtam. Sokáig mentünk, már a nyelvem is kilógott, mire végre odaértünk. Itt valahogy más volt minden mint Tamás doktor bácsinál, nem volt szép kert, csak hideg szurós szagu kő, amire természetesen nem voltam hajlandó leülni.
De azért igazán rendesen viselkedtem, nyugodtan ücsörögtem a Gazdik ölébe -hol itt, hol ott- lássák már a pesti "kollégák", hogy viselkedünk mi vidékiek.

Már nagyon kezdtem unni ezt az egészet, mikor végre behívtak minket. Feltettek egy asztalra és egy nagyon kedves, fiatal doktor néni vizsgált meg.
Megtapogatott mindenhol, persze közben nem birta ki hogy jól ne szeretgessen, mert ugye igazán cuki vagyok. Azt mondta, ő is meg fog szurni engem. Na ebből már kezd elegem lenni, de persze megint nem volt egy nyikkom se. Nagyon sokáig beszélgetett a gazdikkal. Azt mondta, hat hónapon keresztül minden héten fel kellene jönnünk, és kapnék infuzióban kemoterápiat, és akkor talán kicsivel tovább leszek a gazdikkal, bár meggyógyulni nem fogok.
Az én Gazdimnak ez a megoldás nem nagyon tetszett, azt mondja, hogy nem akar engem hetente "stresszelni", na meg ha utána nem érzem sokáig jól magam, mert sajnos ez is vele jár, akkor inkább próbáljunk meg, valami más gyógymódot, ami mellett ugyanugy élhetem tovább az én csodaszép életem velük.
Doktor néni, azt mondta, hogy akkor kapok nagyon erős gyógyszert, meg rengeteg steroidot, meg még sokféle alternativ gyógyszert, és meglátjuk......
Aztán hogy nehogy jól érezzem magam, azt is hallottam, hogy két nap mulva vissza kell jönnünk, amikor ujra nagyon sok helyen megszurkálnak , de nem kell aggódni, mert egy kicsit elaltatnak hozzá. Na remek, alszom én eleget egyedül is , mondtam is , hogy ez nekem nem tetszik, de nem nagyon foglalkoztak velem......

végre kijöttünk az orvostól és sétálgattunk, egy kicsit. Bementünk egy "kutyafuttatóba", na ilyet sem hallottam még, hát futok én magamtól eleget, minek engem "futtatni".
nem is igazán foglalkoztam ezzel, leginkább csak szimatoltam, meg leültem. ...... és végre haza indultunk

Gyógyszerek

Imádom az én Gazdijaimat...képzeljétek el, minden nap megpróbálnak engem becsapni. Én persze ugy teszek, mintha nem venném észre, hadd örüljenek, milyen ügyesek.
Már az első alkalom óta, mikor felkerestük a Doktor bácsit, sok sok tablettát kell szednem. Kaptam még mindenféle Anyum szerint "bioizének" nevezett csodaszereket, meg valami szerintük förtelmesen büdös olajat.

Szóval minden reggel látom én, hogy különböző praktikákkal beledugdossák a gyógyszereket mindenféle finomságokba. Szerintük nem veszem észre. Én pedig ügyesen behabzsolom az egézset. Na jó, van egy amit nagyon utálok, pedig állitólag ez a legjobb, meg aranyáron is adták, de szörnyü müanyag ize van. Na ezt kiköpöm ha tudom, legalább kapok még sok finomságot. A végén azért megeszem, mert már látom , hogy a harmadik falat után Gazdik már nagyon mérgesek, sőt egyszer még a torkomon is lenyomták ezt a förmedvényt..... szóval inkáb nyelek egy nagyon és tul vagyok rajta.

Diagnózis

Másnap ujra rám adták a rózsaszin "ruhámat" és mentünk a doktor bácsihoz. Megsimogattak a fejemet , azt mondták viselkedjek rendesen. Nektek elmondom, mostmár nagyon féltem, főleg mikor erősen lefogták a lábimat és beleszúrtak egy nagy tűt. Azért sem nyávogtam, pedig nem volt túl kellemes. Már nagyon akartam onnan eljönni, de egy még nagyobb tűvel beleszúrtak a torkomnál lévő csomómba. Na itt már erőteljesen ficánkoltam és egy nagyon picit még sirtam is.



Aztán végre eljöttünk. Kisgazdim mondta hogy pár nap mulva telefonál, és akkor végre megtudjuk , hogy mi lehet a baj velem.


Én mindenesetre gyorsan odabujtam anyukámhoz, valahogy akkor vagyok nyugodt, ha érzem azt a mindennél finomabb illatát...

Már kezdtem elfelejteni ezt a nem túl kellemes élményt, amikor hallottam, hogy Kisgazdim doktor bácsival beszél, lehajtott fejjel hallgatta és ujra láttam, hogy valami nagyon rossz dolog történhetett, mert patakokban folytak a könnyei az arcán. Azt is hallottam, hogy ujra vissza kell mennünk, hogy megbeszéljük a továbbiakat.
A betegségemet B Sejtes Limphomának , egyszerübb nevén nyirokráknak hivják.


Tamás doktor bácsi elmondta, hogy sajnos itt ők mar nem tudnak nekem segíteni, viszont megbeszélték Gazdijaimmal, hogy van egy olyan rendelő Pesten, ahol csak olyan beteg kutyusokkal foglalkoznak, amilyen én vagyok. Elköszöntünk mindenkitől és megigértük, hogy néha jelentkezünk.


Amugy.....szerintem tévednek, én teljesen egészségesnek érzem magam, ma is legalább egy tucat diót begyüjtöttem a kertben és meg is ettem mindet. Sokat bohóckodok, hogy ne legyenek már olyan szomorúak a Gazdik. Akkor tudnak a legjobban nevetni rajtam, ha Peti kutyaapumat a farkánál fogva addig rángatom, míg nagyon mérges lesz, na és akkor indul a fogócska. Peti nagyon jól tud szaladni, csak az zavar kicsit, hogy ilyenkor egyfolytában teli torokból kiabál velem, persze sosem ér utol. Mikor már látom hogy elfárad, lefekszem a földre, hogy jól meg tudjon harapdálni.

Beteg lettem

Tuffi vagyok a francia bulldoglány és azt mondják beteg vagyok...

amugy még sok dolgot hallok, amiket általában nem értek, de nagyon okosan tudok figyelni, mintha érteném és azt is mondják ilyenkor kulonosen cuki vagyok. 7 éve élek az én családommal egy nagyon klassz helyen, kutyaanyukámmal, akit hivatalosan Manci, de mindig azt mondják neki Malac, nemtom ez mit jelent. KutyaApum, tisztesseges nevén Peter kutya aki máltai selyem, vagy valami ilyesmi, /de mindig csak azt mondják neki Petyu/ , állitólag nem is az igazi apukám, de sztem ez nem igaz, mert mióta az eszemet tudom ő itt van velem és apai gondossággal szeretget engem. Na jó , "az eszemet tudom" lehet furán hangzik, mert olyanokat is szoktak mondani, hogy nekem olyanom nincs is. Ha mesélni akarnék az elmult 7 évről röviden…. azt hiszem szerencsés kutyagyerekkent születtem itt ezen a szép helyen , ahol azóta is élek.



Sok fontos feladatom van. Rendkivül jól tudok pld. házat őrizni, állitólag nalam csak Malac anyum tud szebben énekelni, amikor jönnek haza a gazdik és kiabálok mert olyan lassan érnek be. Ilyenkor mindig viszek nekik ajándékot, leginkább egy papucsot, de ha hirtelen nem találok, bármilyen cipő megteszi. Amikor reggel GazdiAnyum olyanokat mond, hogy már megint melyik k..va kutya vitte el valahová a cipőm párját, az például sosem nekem szól, mert én mindig a kezükbe adom ha véletlenül a számba kerülne egy papucs. Általában nagyon jó kutyalány vagyok, kivéve, ha valami büdös , szurós állat tolakodna be az én kertembe. Huuu azokra nagyon haragszom. Ha megérzem a szagukat, akkor rossz kutyalány leszek. Valahogy hiába kiabálnak velem, biztos elromlik a fülem , de csak cibálom azt a tüskés valamit, addig amig erőszakkal elveszik tőlem. Azért volt már olyan , hogy nem adtam oda nekik addig , amig az a tüskés mozgott. Anyukám olyan mérges volt rám, hogy még majdnem ki is kaptam. Az nem tudom mit jelent, de biztos nem jót. Csupa piros vér voltam és fél órát engedték a fejemre a vizet, hogy megtisztitsanak. Fuuu nagyon utáltam és nem értem, hogy ők nem értik, hogy ez egy büdös betolakodó, és én jól megvédtem tőle őket. Szoval röviden, azt hiszem boldog kutya vagyok , vagy voltam….. Ezen a nyáron valami,- amit nem nagyon értek-, történt nálunk, vagy velem. Fekudtem anyukám ölében a hintaagyban, amikor észrevett egy nagy dudort a torkomnál. Nekem ugyan ez nem jelent semmit, de ő biztos tud valamit, amit én nem, mert nagyon szomoru lett és olyan furán vizes volt a szeme. … es itt felfordult az én nyugodt életem. Másnap, kaptam egy rózsaszin ruhat, és beraktak engem egy nagy dobozba, amivel Apukám dolgozik, és elindultunk… Nagyon izgatott voltam, mert nem ismerem ezt a zugó, hangosa valamit, amit autónak hivnak. Sokáig mentunk Kisgazdimmal meg emberApummmal. Azt hiszem reszkettem, vagy mi… mert még sosem láttam ilyet. Annyi uj dolgot láttam, hogy azt sem tudtam merre nézzek, ugráltam az autóban össze-vissza, nagyon izgatott voltam. Azt mondja Anyum, ez azért van mert engem nem engedtek ki eddig az én zárt biztonságos világomból. Antiszociális is vagyok szerintük, meg az agyam lágya se nőtt be, szóval fogalmam sincs ezek mit jelentenek, de ha ők mondják….

Szóval megérkeztünk egy szép nagy kertes házba, ahol annyi szag csapta meg az orromat hirtelen, hogy még reszketni is elfelejtettem. Kutyák sétálgattak az udvaron, meg cicát is láttam. De lehet nekik meg a szemük nem jó , mert egyáltalán nem foglalkoztak velem. Bementünk a házba, na itt aztán nagyon büdös volt, furcsa ismeretlen szagokat éreztem. nem tetszett. Kicsit várakoztunk, majd kijött Tamás doktor bácsi -gondolom igy hivják, mert Kisgazdim igy szólitotta. Nagyon tetszett nekem ez a bácsi, kedvesen megsimogatott, és azt mondta nekem hogy egy tündéri Nyuszilány vagyok és egyfolytában mosolygott. Azután nagyon alaposan megtapogatott engem, ami igazándiból jól esett, és utána már nem mosolygott rám. Sőt az arca szomoru lett. Volt még ott egy nagyon kedves néni is aki szintén megtapogatott , és ő is nagyon szomoru arcot vágott. Aztán bár én nem értem ez mit jelent, de azt mondták a gazdijaimnak, hogy sajnos ezek a dudorok, szerintünk nem jelentenek jót. Ráadásul ő talált még máshol is rajtam dudorokat, amit a gazdijaim nem is vettek észre. Erre a gazdiék is ugyanolyan szomoruak lettek, Kisgazdim szemében szerintem még könnyeket is láttam. Vajon én csináltam valamit roszzul, hogy mindenki elszomorodott?... pedig nektek elárulom hiába féltem, olyan nagyon, mégis jól viselkedtem, engedtem hogy megnézegessenek, még puszit is adtam nekik… Doktor Bácsi azt mondta, sajnos ez valami nagyon rossz dolognak tűnik, de hogy pontosan megtudják, vissza kell jönnünk és leveszik a véremet , meg még meg is szurnak engem. Olyan dolgokról is beszélgettek, hogy még az is lehet, hogy sok sok más dolgot is meg kell nálam nézni, de erről majd akkor beszélgetnek, ha megjönnek a leleteim. Utána végre eljöttünk onnan, ennek nagyon örültem és hazafelé már nem ugráltam az autóban, és nem is taposgáltam meg Kisgazdim pocakják. Amikor hazaértünk már messziről hallottam, hogy Manci mamim nagyon hangosan kiabál, biztos érezte, hogy jövök. Gyorsan beszaladtam az előszobába, felkaptam egy papucsot és én is örültem a gazdiknak, hogy jönnek be a kapunk. Kisgazdim azt mondta, tuti nem vagyok százas, ez már megint nem tudom mit jelent, de akkor már ezt is tudom. Vagyis akkor hányas vagyok?