Most anyukám autójával mentünk Budapestre, de Kisgazdim szerencsére most is jött velünk. Na hát itt aztán volt látnivaló, azt sem tudtam melyik ablakhoz ugorjak. Rengeteg autót láttam, hatalmas nagy büdös, hangos kamionokat is. Na ezekre azért viszonylag komolyan rámorogtam. Sokáig mentünk, már a nyelvem is kilógott, mire végre odaértünk. Itt valahogy más volt minden mint Tamás doktor bácsinál, nem volt szép kert, csak hideg szurós szagu kő, amire természetesen nem voltam hajlandó leülni.
De azért igazán rendesen viselkedtem, nyugodtan ücsörögtem a Gazdik ölébe -hol itt, hol ott- lássák már a pesti "kollégák", hogy viselkedünk mi vidékiek.
Már nagyon kezdtem unni ezt az egészet, mikor végre behívtak minket. Feltettek egy asztalra és egy nagyon kedves, fiatal doktor néni vizsgált meg.
Megtapogatott mindenhol, persze közben nem birta ki hogy jól ne szeretgessen, mert ugye igazán cuki vagyok. Azt mondta, ő is meg fog szurni engem. Na ebből már kezd elegem lenni, de persze megint nem volt egy nyikkom se. Nagyon sokáig beszélgetett a gazdikkal. Azt mondta, hat hónapon keresztül minden héten fel kellene jönnünk, és kapnék infuzióban kemoterápiat, és akkor talán kicsivel tovább leszek a gazdikkal, bár meggyógyulni nem fogok.
Az én Gazdimnak ez a megoldás nem nagyon tetszett, azt mondja, hogy nem akar engem hetente "stresszelni", na meg ha utána nem érzem sokáig jól magam, mert sajnos ez is vele jár, akkor inkább próbáljunk meg, valami más gyógymódot, ami mellett ugyanugy élhetem tovább az én csodaszép életem velük.
Doktor néni, azt mondta, hogy akkor kapok nagyon erős gyógyszert, meg rengeteg steroidot, meg még sokféle alternativ gyógyszert, és meglátjuk......
Aztán hogy nehogy jól érezzem magam, azt is hallottam, hogy két nap mulva vissza kell jönnünk, amikor ujra nagyon sok helyen megszurkálnak , de nem kell aggódni, mert egy kicsit elaltatnak hozzá. Na remek, alszom én eleget egyedül is , mondtam is , hogy ez nekem nem tetszik, de nem nagyon foglalkoztak velem......
végre kijöttünk az orvostól és sétálgattunk, egy kicsit. Bementünk egy "kutyafuttatóba", na ilyet sem hallottam még, hát futok én magamtól eleget, minek engem "futtatni".
nem is igazán foglalkoztam ezzel, leginkább csak szimatoltam, meg leültem. ...... és végre haza indultunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése