Rossz hír

Fázom... mindig fázom és ilyenkor annyira reszketek, hogy kocog a fogam. Gazdik egész nap bugyolálnak mindenféle puha takaróba, sőt Kisgazdim még ruhát is kötött nekem.

Eljött a nap, hogy ujra elindultunk a doktor nénihez. Lassan kezdem megszokni az utazást, már nem rohangálok az autóban, csak bámulok bambán ki a fejemből, ahogy Gazdik mondják.
Már messziről éreztem a szúrós szagot, ami a rendelőből jön ki. A néni a pultnál már megismer engem és a nevemben szólít. Sokat vártunk most a doktor nénire.
Elég sok nagy kutya várt velünk, de volt köztük egy öreg német juhász, aki nagyon nem tetszett nekem. Olyan csunyán nézett mindenkire, hogy nem is ment senki a közelébe. Egy kedves goldi fiu kicsit közelebb ment hozzá , erre az undok öreg nagyon csúnyán ráförmedt és még majdnem meg is harapta.Micsoda neveletlen alak, és még én lennék antiszoci, ahogy a Gazdik mondják? én mindenesetre rá se néztem ezek után...

Végre bejutottunk a rendelőbe. Gazdim elmondta a doktor néninek, hogy sajnos rosszabbodott az állapotom. A rossz kedvem, meg a sok reszketés és a hatalmas csomók a nyakamon, napról napra nőnek.
Doktor néni megvizsgált alaposan és csak nógatta a fejét, majd mondott valamit, amitől éreztem, hogy a Gazdik most igazán megrémültek. Azt mondta, ha nem csinálunk azonnal valamit, ez a gyönyörű kicsi kutya , nagyon rövid időn belül elmegy tőlünk. /biztos nem rólam volt szó, én sose menné el az imádott családomtól/. Sajnos az én testem nem reagált arra a mérges gyógyszerre, amit egy hónapig szedtem és borzasztó agressziven támad engem ez a rák nevü betegség.

Doktor néni azt mondta, gondoljuk át, hogy megkerülve a megszokott rendet, azonnnal kapok egy óriási adag kemotherápiát, vagy...... én nem tudom mire gondolt itt, de a gazdik biztos értették, mert azt mondták, ezen nincs mit gondolkozni, csináljuk....
Ujra megszurták a lábimat , megint meg kellett nézni a véremet. Hu most ez fájt nekem,mert vénába, vagy hogy is mondták kellett kapnom. Képzeljétek benne hagyták a lábimba a tűt és mondták hogy várjunk. Én meg azt hittem végre megyünk, de csak egy picit kimentünk sétálni, majd ujra ücsörögtünk a váróban.
Már nagyon untam ezt az egészet , mikor végre behivtak minket. Feltettek egy asztalra, amin finom puha takaró volt. Majd összekötötték a lábamban lévő tűt egy fura géppel, ami 45 percen keresztül lassan csepegtette a lábimba a gyógyszert. Ez szerencsére már picit sem fájt és mivel már nagyon fáradt voltam, lefeküdtem és gyorsan el is aludtam.

Doktor néni azt mondta, nagyon bizik abban hogy erre a kezelésre jól fogok reagálni........és végre elindultunk haza.