Diagnózis

Másnap ujra rám adták a rózsaszin "ruhámat" és mentünk a doktor bácsihoz. Megsimogattak a fejemet , azt mondták viselkedjek rendesen. Nektek elmondom, mostmár nagyon féltem, főleg mikor erősen lefogták a lábimat és beleszúrtak egy nagy tűt. Azért sem nyávogtam, pedig nem volt túl kellemes. Már nagyon akartam onnan eljönni, de egy még nagyobb tűvel beleszúrtak a torkomnál lévő csomómba. Na itt már erőteljesen ficánkoltam és egy nagyon picit még sirtam is.



Aztán végre eljöttünk. Kisgazdim mondta hogy pár nap mulva telefonál, és akkor végre megtudjuk , hogy mi lehet a baj velem.


Én mindenesetre gyorsan odabujtam anyukámhoz, valahogy akkor vagyok nyugodt, ha érzem azt a mindennél finomabb illatát...

Már kezdtem elfelejteni ezt a nem túl kellemes élményt, amikor hallottam, hogy Kisgazdim doktor bácsival beszél, lehajtott fejjel hallgatta és ujra láttam, hogy valami nagyon rossz dolog történhetett, mert patakokban folytak a könnyei az arcán. Azt is hallottam, hogy ujra vissza kell mennünk, hogy megbeszéljük a továbbiakat.
A betegségemet B Sejtes Limphomának , egyszerübb nevén nyirokráknak hivják.


Tamás doktor bácsi elmondta, hogy sajnos itt ők mar nem tudnak nekem segíteni, viszont megbeszélték Gazdijaimmal, hogy van egy olyan rendelő Pesten, ahol csak olyan beteg kutyusokkal foglalkoznak, amilyen én vagyok. Elköszöntünk mindenkitől és megigértük, hogy néha jelentkezünk.


Amugy.....szerintem tévednek, én teljesen egészségesnek érzem magam, ma is legalább egy tucat diót begyüjtöttem a kertben és meg is ettem mindet. Sokat bohóckodok, hogy ne legyenek már olyan szomorúak a Gazdik. Akkor tudnak a legjobban nevetni rajtam, ha Peti kutyaapumat a farkánál fogva addig rángatom, míg nagyon mérges lesz, na és akkor indul a fogócska. Peti nagyon jól tud szaladni, csak az zavar kicsit, hogy ilyenkor egyfolytában teli torokból kiabál velem, persze sosem ér utol. Mikor már látom hogy elfárad, lefekszem a földre, hogy jól meg tudjon harapdálni.