Ujabb roham

Nem vagyok jól. Nincs kedvem enni, inni és gyenge vagyok nagyon. Azt hiszem , megint rossz vagyok. El is bújok és elfordulok, ha a Gazdik kedveskedni akarnak velem, pedig én nem akarok ilyen lenni, de csak fekszem és nézek magam elé. Próbálok jó lenni, de nem megy.
Már napok óta nem ettem, csak azt a néhány falatot, amit Gazdik kézből adnak nekem, de nektek elárulom nem esik jól, csak már nem akarok annyira rossz kutyalány lenni, hogy kedveskednek nekem én meg undok vagyok.

Délután ujra autóba raktak és elmentünk Tamás doktor bácsihoz, ugye ő az én doktor bácsim, aki tavaly megtalálta nálam a rákot. Ettől a kirándulástól kicsit jobb kedvem lett, picikét elfelejtettem, hogy nem vagyok jól. Kaptam erős vitamint, de sajnos nem tudott rajtam segiteni. Azt mondta, hogy a kemotherapia olyan komoly kezelés, hogy ő ebbe nem akar belefolyni.
Mikor hazaértünk, hivtuk a kezelő Doktor nénimet, aki azt mondta, ha egy-két nap alatt nem mulik el ez az állapot, akkor menjünk vissza az onkológiára.

Aztán megint történt valami.....
Egyszer csak kopogtak nálunk az ajtón, én futottam ugatni, ahogy szoktam és ujra elsötétült előttem a világ. Megint elájultam és csak arra emlékszem, hogy Gazdik simogatnak és nyugtatnak engem.
Ujra felhivtuk Doktor nénimet, aki azt mondta, hogy holnap reggel soron kivül menjünk be, ő arra gyanakszik, hogy valami baj van a szivemmel, pedig nem is futottam csak két métert.... Most nagyon gyenge vagyok és pihenek.

Hát ez most a helyzet, mindenki nagyon félt engem és én is félek......